Spirituális törvények (kvantumfizika) és borderline társadalom

"Senki sem tanított meg arra, hogy gondolataim alkotóerővel bírnak, hogy azok a szó szoros értelmében irányt szabhatnak életemnek. Arról sem esett szó, hogy amit szavak formájában kiadok magamból, élményként tér majd hozzám vissza." Louise L. Hay

Senki sem tanított meg arra, hogy gondolataink - azaz a világról alkotott véleményünk - közel sem tükrözik a differenciált valóságot, sokkal inkább érzeteink-érzéseink, élményeink, és a velünk történt dolgok, megtapasztalások - aktuális tudatszintünk alapján konstruált - lenyomatai.
Senki sem tanított meg arra, hogy ezek a lenyomatok nem kőbe vésett szabályok, hogy a világ szépsége és lényege az örök változás rendjében rejlik.

Senki sem tanított meg arra, hogy e lenyomatok, tapasztalások többsége, örök rettegéssel tölt el, s hogy túl tudjuk élni a félelmet, tudattalanunkba rejtettük azokat.
Senki nem tanított meg arra, hogy a másikkal kapcsolatos rossz és jó érzés, a félelem, többnyire projekció – azaz azt látjuk a másikban, ami a sajátunk.

Senki sem tanított meg arra, hogy hogyan bánjunk velük, hisz szüleink érzelmi intelligenciája is többnyire egy három éves gyermeké:„LEGYEN MINDEN VÁLTOZATLAN, POZITÍV, STABIL ÉS MEGBÍZHATÓ, KÜLÖNBEN KICSÚSZIK LÁBAM ALÓL A TALAJ.” (Nem leszek a barátod, nem szeretlek!) Esetleg egy 15 éves lázadó kamaszé: „TÉGED EL- ÉS MEGÍTÉLLEK, ELHAGYLAK, MERT ÉN VAGYOK JÓ!” (Mert félek, ha nem leszek jó, nem boldogulok!) Persze szüleink sem tehetnek erről, ezért oktalanság is volna számonkérni ezt, és persze tisztelet a kivételeknek is!
Az alábbi idézet - melyet lehetséges megoldási tanácsként olvastam valahol - jól hangzik, bár az Einstein-i tekintélyre apelláló tanács, nem bizonyult időtállónak, ráadásul pszichológiailag sem állja meg a helyét. (Nem utolsó sorban, a kvantummechanikai kísérletek eredményei is ellentmondtak végül, ennek a megállapításnak. Azonban Einstein számos elmélete szerencsére időtálló, ám azok, nem ezen a feltevésen alapszanak.)

“Az őrület definíciója, ha ugyanazt a dolgot újra és újra megtesszük, de mindig eltérő eredményt várunk.” /Albert Einstein/
Pedig az igazi „őrület”- melyet egy egész társadalom gyakorol - ebben alábbi két dologban rejlik:

· Ha ugyanazt a dolgot újra és újra megtesszük és mindig ugyanazt az eredményt, várjuk - na az, az igazi „őrület”!

Ha egy cselekedetről mindig ugyanúgy gondolkodunk, és ugyanúgy reagálunk - az „őrület”.

És sajnos mindkét működést a tudattalanban megbúvó, gerincvelőre égett érzeteink-érzéseink, élményeink, gondolataink irányítják.

Ezekkel kell megküzdenünk, mert a jelenlegi társadalmi fejlődés messze elmarad a lehetőségektől - mely a tudatos, spirituális út - és az ítélkező kultúra végtermékeként egyre több a felettes énjével harcoló, hatékony életstratégiák gyakorlatában járatlan, már-már agresszív énvédelembe menekülő ember.
Lehagyva az Einstein-i idézet első részét, az érthetőre fogalmazott maradvány így hangzik:

Ha ugyanazt a dolgot újra és újra megtéve, eltérő eredményt várunk (megengedünk, elképzelhetőnek tartunk) - látjuk, láthatjuk, hogy a világ szépsége és lényege az örök változás rendjében rejlik.

A megoldás, a fejlődés, a kiegyensúlyozott, pozitív érzelmi állapot, a szeretet lehetősége ebben teljesedhet ki.

Lehet elhitetni önmagunkkal, hogy jobb nyugalomban élni, mint küzdeni a teljességért. Ám az eredmények áldozatot kívánnak. Mert ami a bénító félelemből épül az, kártyavárként omlik össze.
Amit pedig Szeretet-munkából építünk, az megújul, táplál és ragyog.

           

Iratkozz fel Hírlevelünkre!

Sóter programok, hírek, akciók.

Feliratkozás hírlevélre >>

Tartalom átvétel

Kövess minket!

Facebook iWiW RSSHírlevél